Magyar labdarúgás.

A magyar labdarúgó-válogatott Magyarország nemzeti csapata, amelyet a Magyar Labdarúgó-szövetség irányít.

Legnagyobb sikereit 1938 és 1968 között aratta: az 1938-as és 1954-es labdarúgó-világbajnokságon ezüstérmesként, az 1964-es labdarugó-Európa-bajnokságon pedig bronzérmesként zárt. Emellett aranyérmet szerzett az 1952-es, az 1964-es és az 1968-as olimpián. A magyar válogatott tartja a leghosszabb idejű veretlenségi sorozatot: 1950. június 4- és 1954. június 30-a között 30 mérkőzésen nem szenvedett vereséget.

A 20. században sikert sikerre halmozó csapat 1986 után, 30 évet követően kvalifikálta magát nemzetközi sporteseményre. 2015. november 15-én összesítésben 3–1-es gólaránnyal múlta felül Norvégiát az Eb pótselejtezőjén, így kijutott a 2016-os Európa-bajnokságra. Az Eb-n első helyen jutott tovább a csoportjából, de a negyeddöntőben Belgiumtól 0-4-es vereséget szenvedett. Az Európa-bajnokság után lemondta a válogatottságot Király Gábor, a válogatottsági rekorder.

Az elmúlt időszak legjobb FIFA-világranglista helyezését 2016 március 7-én érte el, amikor a 18. helyen állt. 

 

Az első „footballt” Esterházy Miksa hozta be 1875-ben, mint a Monarchia attaséja.

A magyar labdarúgás legrégebbi írásos emlékeit 1879-ből őrizzük, ugyanis Molnár Lajos: Atlétikai gyakorlatok című könyvében ismerteti az addig újdonságnak számító sportot, a labdarúgást. Három évvel később 1882-ben Szabadtéri Játszó Társaság-ot alapítanak a pesti református főgimnáziumban. 1890-ben a Sport-Világ című újságban megjelentek a sportág szabályismertető kis füzetei, Bély Mihály és Szaffka Manó révén.

 Löwenrosen Károly a Törekvés dalárda tagjaiból verbuvált futballcsapatot, akik hétköznapi munkások voltak és nem sportolók.   Három hónapos felkészülés után, 1896. november 1-jén a Pékerdő egyik tisztásán (a mai MTK-pálya     környékén) megmérkőztek. A hatalmas leszakadó hó sem tántorította el a csapatokat. A mérkőzést 20 perc elteltével le kellett   fújni, mivel három bokatörés történt.

 

Löwenrosen Károly